Játékokról, gyermeki lélekről és a kettő közötti konfliktusokról.

Hiszti zóna

Hiszti zóna

Üdvözöllek élményekről, játékokról beszámoló blog oldalunkon!

www.anyueztveddmeg.hu

2019. május 01. - anyueztveddmeg.hu

Immár nagycsaládosként, kamasztól a csecsemőig életkorú utódokkal, 24 fogadott gyermekkel - na jó, csak vigyázok rájuk, meg terelgetem őket hétköznapokon -, úgy gondolom, hogy némi fogalmam már kialakult a gyermeki lélekről. Ismerem az igényeiket, vágyaikat, és azt is, hogy az álmaik megvalósulási formáit milyen kompromisszumokkal képesek még az önkontroll elvesztése nélkül elfogadni.

Tanúja voltam megszámlálhatatlan hiszinek, dühkitörésnek, amelyek egy része megelőzhető is lett volna. Oka volt ennek rossz időzítés, nem megfelelő ajándék, elromlott játék, vendégek, nagypapa, "nem veszem fel ezt a kabátot" és még ezernyi más.

A hisztéria egy olyan állapot, amelyben nem tudunk mit kezdeni a valóság kínálta körülményekkel. Nem tetszik, nem akarjuk elfogadni, talán azt is tudjuk, hogy mit szeretnénk helyette, de nincs eszköz a kezünkben, hogy megszerezzük, megvalósítsuk azokat. Ilyenkor a pszichés fejlődésében az elején járó vagy az abban valahol megrekedt személyiség egy olyan állapotba hajszolja magát, ami lezárja önmagát a külvilág elől, kilép abból és szabadjára engedett indulataival oldja fel a felgyülemlett feszültséget. Azaz tombolni kezd.

Egy áruház kövezetén 223 idegen szeme láttára vagy akár a karácsonyfát magára rántva, de mindenképpen olyan helyzetben, ami nekünk felnőtteknek többnyire kezelhetetlen és ha túl sokat adunk mások - amúgy nem releváns - véleményére, akkor roppant kellemetlen is. Gondolatban ilyenkor felvágjuk az ereinket, bedobjuk a gyereket a közeli hűtőpultba a fagyasztott halak közé, de végül aztán mi is csak vagy állunk némán, vörösen, fél szemmel elnézést kérve a világtól vagy rosszabbik esetben hasonló állapotba kerülünk és a kicsiéhez drámaian hasonló értelmi szinten, elkezdünk vele mi is hisztizni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a felnőttkori hisztéria is hasonló elven működik, csak ott zavaróan hat az a tényező, hogy a felnőtt rendelkezik egy kibővültebb szókinccsel és a társadalomban eltöltött évek már többnyire kondicionálták arra, hogy fizikailag is érzékelhető változásokat lehetőleg csak otthon eszközöljön a tárgyi környezetén, ellenkező esetben lefogja egy izzadt biztonsági őr, esetleg el is viszi a rendőr bácsi.

Gyermekeinket ez a veszély nem fenyegeti, habár majdnem mindenki él a fenyegetéssel, hogy odaadja a rendőrnek, ha nem kezd el viselkedni. Pedig viselkedik szegény, csak hát annak formája éppen nincs szinkronban a szülői elvárásokkal. Szegény még nem tudja, hogy csak rosszul jöhet ki egy ilyen indulat orgiából. Először is azért, mert az idegenek vagy megmosolyogják, hogy milyen aranyosan dühöng vagy éppen arra gondolnak, hogy az a bénán tébláboló anyja vagy apja mekkora egy lúzer, hogy ezt dobta neki a gép. Vállalkozó kedvűbbek oda is mennek, hogy avatatlan prókátorként megoldják a helyzetet, de általában csak az első harapásig maradnak. Nos, ha a szülő elkezd szintén örjöngeni, akkor gyermekünk többnyire már vesztett is, hiszen akkor már a pozitív lendület hintaja elől megszökött a ménes. Ha a szülő előtte már bevette a napi nyugtatóját, akkor szintén halott ügy, hiszen csak leül és békésen kivárja a vihar végét. Ekkor sem várható már pozitív kimenetel az ügyletből. 

Viszont ha a gyermek kitartó, esetleg jól képzett harcos jellem és eléri amit akar, akkor meg a jövőjét szúrja el, mert hamar megtanulja, hogy gondozójával csak keménynek kell lenni és az minden kívánságát teljesíti. Ez aztán jól bevált receptként működni is fog addig, amíg ki nem kerül egy tágabb közegbe, ahol lesznek olyanok - és többnyire inkább olyanok -, akik tojnak az ő agressziójára... Ennek következményeit és kockázatának részletesebb elemzését mindenkinek a saját fantáziájára bíznám.

Tehát rátérve a blog céljára: A lehető legtöbb esetben elkerülni a hisztit. Ez elérhető gyermekünk jobb és alaposabb megismerésével - sok beszélgetéssel pl. -, türelemmel, a gyermeki lélekről szerzett ismereteink bővítésével és nem utolsó sorban igényeinek és a korához illő játékok megismerésével. 

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem fog majd tetszeni számos játék vagy nézőpont, amelyekről írni fogunk, de a gyereknevelés egy olyan játszótér, ahová mindenki bemehet... Lehet, hogy sokaknak nem lenne ott a helyük, de ők azt nem tudják és nem is fogják elfogadni. De mi őket is elfogadjuk. 

Ranschburg Tanár úr vallotta, hogy a nevelésben nem akkor teszünk rosszat, ha hibázunk, hanem akkor, ha nem látjuk be, hogy hibáztunk. 

 

Akit az istenek szeretnek, 
Örökre meghagyják gyereknek, 
Bizakodónak, nevetőnek, 
Az élet útja annak puha szőnyeg, 
Útravalója sugaras derű, 
Mely ólmot színarannyá aranyoz, 
Széppé a rútat, jóvá ami rossz 
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű, 
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát. cim-nelkul_1470746
A világ annak micsoda? 
Mindennap millió új csoda, 
Sok tarka álom és kevés valóság. 
Tündérek és mesék víg birodalma, 
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis, 
Amelyben minden alma aranyalma 
És az marad befőtt korában is, 
Játék az élet, élet csak a játék 
S élet, halál egyformán szép ajándék. 
Maradj gyerek te is hát kis leányom, 
Mosolygó lelkű, üde, friss, 
Maradj gyerek, szívből kívánom, 
Még nagymama korodban is

(Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe)

Kövess minket facebook oldalunkon:
Ha csak valami játékot szeretnél, akkor nézz be hozzánk:

A bejegyzés trackback címe:

https://hisztizona.blog.hu/api/trackback/id/tr1814796152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása